Megcsináltam! Kussoltam, összeszorítottam a fogam és eljutottam idáig! Még van előttem kb 14-15 kg, amitől szeretnék megszabadulni, de ezt már elértem!

Igen, lehet azt mondani, mint ahogy az én fejemben is sokszor felvetődik, hogy miért kell erre büszkének lenni? Minek kellett elhízni és akkor most nem lenne mit leadni! És valóban.... én tettem ezt magammal és én juttattam el magam idáig! Fel is és le is!
Kedvenc kommentjeim ilyen témában, a ne zabálj és akkor lefogysz! Igen, igaz! :) Természetesen van, hogy betegség áll a háttérben, ezt nem kérdőjelezem meg, az én környezetemben is van ilyen! Meg persze olyan is, aki makk egészséges, csak eszik meggondolatlanul és lehet észre sem veszi, hogy a kilók csak gyarapodnak, vagy észreveszi és nem tud leállni. Meg persze vannak a kifogás gyártók, a gyenge vagyok, minek sanyargassam magam, a párom így szeret, én így szeretem magam és még lehetne sorolni az okokat, hogy valaki miért nem vág bele a váltásba!

Szeretném most leszögezni, hogy nem vagyok térítő, nem vagyok elvakult csak magokatzöldeketfüveket evő, senkit nem akarok rávenni semmire, ez az én életem, az én döntésem. Úgy gondolom mindenki felnőtt ember, el tudja dönteni, hogy mi jó neki, hogyan szeretne élni! Ezen a blogon az én tapasztalataimat és utamat írom le.Ha valaki jól érzi magát túlsúlyosan, az szuper! Akkor kívánom neki, hogy éljen továbbra is boldogan és egészségesen! :)

Próbáltam én is, mikor számtalan próbálkozásom fulladt kudarcba, hogy akkor majd jól elfogadom magam.... mivel ezt a blogot írom, így gondolom sejtitek, hogy nem jött össze! Nekem nem megy.... egyszerűen nem szerettem azt az embert, testet ami voltam! És igen... az embert nem szerettem! Ha nem érzed jól magad a bőrödben, az az életed minden területére kihat, ha akarod ha nem, ha hiszel benne ha nem! Morgósabb leszel, rosszkedvű a folyamatos önostorozás miatt, ha sanyargatod magad, akkor attól leszel feszült, utálod a tükörképed, nem szeretsz emberek közé menni, ezért elszigeteled magad, az evésbe menekülsz és úgy gondolod, hogy amit eszel az a tied, már senki nem veszi el tőled és addig az 5-10 percig nyugodt vagy és boldog.... Igen, ismerem ezeket az érzéseket! Én is számtalanszor megéltem, végigcsináltam. Ha stressz ért ettem, ha öröm ért ettem, ha nem ért semmi, ettem.... édesszájú vagyok, imádom a csokikat, sütiket. Igen, jelen időben, bár már több mint egy éve nem élek velük és annyira nem hiányzik. olyan ez mint bármelyik függőség. Nem mondhatod, hogy már nem vagy függő... csak leszoktál róla....
Minden este, amikor jött az erősAdri, nagyon nagy elszántsággal mindent átgondoltam, megfogadtam, így fogok edzeni, ezt fogom enni, ezt nem, és kirobbanok az erőtől és akár 3 hónap alatt bomba Adrit faragok magamból és majd én megmutatom a világnak, hogy milyen qva jó vagyok! Leírtam mindent, mert annak nagyobb az ereje... mondják az okosak. Igen, de ha leírod, ellenben nem teszel semmit(lehet meglepő lesz amit mondok) akkor nem működik! :)
Néha sikerült kitartanom 2-3 hónapig, de sokszor kb már a 4ik napon elhalt a terv. Sokszor, gondolom ismerős, úgy kezdjük, hogy holnaptól úgysem eszek, ezért ma minden belefér még, ami otthon van! Aztán ha valahol hiba csúszik a gépezetbe, egy falat félreevéssel... ohh akkor ez a nap már elment, ma ehetek, holnap majd újra kezdem!  
Sokáig nyavajogtam, panaszkodtam, hogy milyen sz@r az életem, semmi nem úgy sikerül, ahogy akarom/ akartam. Másnak tök jó, nekem meg nem.... huhhh hányszor volt ilyen, hányszor zuhantam emiatt a béka kicsi feneke alá... hányszor sírtam miatta és hányszor ettem miatta....  voltak akik próbálták felnyitni a szemem, kaptam nagy pofonokat is, de ezek sem voltak elegek. 37.5 évet pazaroltam el az életemből emiatt. Jó, persze nyilván nem egy bezárt szobában éltem eddig a világtól elzárva, de mindig másra vágytam, csak semmit az ég egy adta világon nem tettem, hogy máshogy legyen.
Nálam, fejben dőlnek el a dolgok. Tudom, sablonos.... de akkor is így van. Ott kellett "megérnem" arra, hogy valóban bele tudjak kezdeni, azt tudjam mondani, hogy elég volt és közel a 40-hez, szeretnék már végre olyan életet élni, amilyenre mindig is vágytam.

Nagy motiváló erő volt, hogy januártól február végéig azt néztem a közösségi oldalakon, hogy az ismerőseim, akik addig nem tették, elkezdtek edzeni, jól enni és azon agyaltam, hogy ha már ők is csinálják, megy nekik és élvezik, le fognak fogyni, akkor én iiiiiiis! Ott, 2 hónap nézelődés alatt lett egy kőkemény elhatározás a fejemben! És így indultam el 2017.február 28-án! (megjegyzem, akik akkor motiváltak, sajnos azóta kiszálltak a menetből, de nekem szerencsére óriási löketet adtak!) Tervet azért most is készítettem, de csak annyit, hogy az első etap 90 nap lesz, 30 naponta méréssel. Nyilván úgy gondoltam, hogy a +35 kg, ami rajtam van, majd 90 nap alatt eltűnik! haha jó vicc.... viszont a 90 napos ciklus jó volt arra, hogy az agyamat is átverjem! Merthogy, ha van egy keret, van egy határ, ahol akár még azt is mondhatom, hogy ennyi, itt a vége, akkor az agyam könnyebben rááll, mintha azt mondtam volna neki, hogy akkor most forevör! Illetve az első 90 nap vízválasztó is lehet, ha azt megcsinálod, kisebb az esély, hogy feladd.... mert azért valamennyire már eljutottál. Nos, az 5-ik 90 napos résztávomat csinálom éppen! :) Nincs már igazából szükségem a 90 napos keretre, de azért megtartom.... csak úgy :)

Vissza az ominózus 28- a reggelhez. Mérés, fotó, hogy a dokumentáció meglegyen. Borzalmas volt.... mind a szám, mind a kép. De szerencsére nem vágott földhöz, számítottam rá és még nagyobb löketet adott. Kitaláltam, hogy az előtte nyáron kapott szobabiciklimre fogok először felülni és azon elkezdeni visszavezetni a mozgást az életembe, ami sajnos 2-3 éve már szünetelt. Pedig életem szerelme a sport és a mozgás (ennyire kifordultam önmagamból). Mivel a délutánjaim kiszámíthatatlanok voltak, így csak reggel tudtam magamnak edzésidőt szakítani. Ezért első reggel 4:45kor keltem és tekertem egy fél órát. Mondanom sem kell, hogy azt hittem én leszek majd a superwoman... hát haldokoltam rendesen! :) De elkezdtem... és elkapott a gépszíj! Az első héten maradt még a 4:45, aztán egyre többet akartam, így eljutottam kb 2 hónap alatt oda, hogy 4:00 - 4:10 körül keltem reggel és edzettem egy órát. A bicikliről váltottam saját testsúlyos edzésre, youtube videókra edzettem és ha hét vége felé, mert minden reggel edzettem, fáradtam kicsit, akkor tekertem.

Így telt az első fél évem. A mozgás újra az életem része lett, közben próbálkoztam futással, ahogy korábban is olvashatjátok és sok mindent kipróbáltam otthon. Igen, van aki tud otthon edzeni, van aki nem... bár sztem mindenki tud ;) Nyár közepén aztán élethelyzet volt.... reggeltől estig úton voltam kb, nem tudtam délután edzeni, reggel pedig egyszerűen nem bírtam felkelni. A heti 6 edzésből örültem, ha 2 meglett.... de nem ettem félre, így nem jött vissza semmi, sőt maradt a korábban beállt, havi 1 kg mínusz. Lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem edzettem annyit, amennyit kellett volna/ akartam. De aztán ahogy lement a stressz, visszaálltam és újra bevezettem a heti 6 napos edzést. Sajnos az étkezéssel voltak olyan fajta gondjaim, hogy a saját rendszeremet tartottam, ami nem a legegészségesebb, bár benne volt minden, aminek kell és ezért nem tudtam gyorsabb tempóban haladni. De aztán rájöttem, hogy nem is baj ez a tempó, mert egy, nem rohanok sehova, 2,így talán a bőröm sem lesz annyira gáz. Feszes, vékony testem sose volt, így nincsenek emlékképeim, de azért azt sejtem, hogy ennyi idősen, fogyás után, az évekig kinyúlt bőröm nem lesz olyan, mint egy 20 évesé. Még nem vagyok az út végén, így még nem tudok nyilatkozni erről! 

Említettem, hogy profi segítséget kértem, hogy májusra, életem első futó "versenyére" gyorsuljak 5km-en. Egy havi edzéstervet kaptam, melyből ma kezdem a harmadik hetet.

Az első edzés résztávozós edzés volt, amikor is a bemelegítés után 100 és 200 métereket kell futni meghatározott időre és darabszámot. Azt már írtam, hogy az eddigi heti 2x5 km ehhez képest smafu! :)
De letoltam, megcsináltam, kiköptem a tüdőmet. A heti második edzés egy laza 10 perces kocogás. Nem kérdőjelezem meg a profi edző tervét egy percig sem és bízom benne 100%-an, de azért ez olyan mókásnak tűnt! felöltözni tovább tart, mint a táv. Aztán tényleg nagggyon laza lett, mert 1,5 km sikerült, szóval van hova javítanom! 

Második héten a résztávozós részen már eggyel többet kellett futni, bemelegítés ismét 2 km, levezetés 1 km. Magamon is meglepődtem, hogy jobban bírtam a sprinteket! szintidőn belül voltam és a második 200 méteren gyorsabb is voltam, mint a első 200-on. Na nem hinném, hogy ez már ennek a hatása, ez majd szerintem most fog kiderülni a vasárnapi futásokon, ahol csak idő van megadva. Most már fogom tudni olyan szinten mérni, hogy lesz összehasonlításom és így remélem elkezd látszódni a fejlődés is majd! Nagyon izgatott vagyok, mind a terv, mind pedig a verseny miatt! 

Illetve, bár tudom, hogy verseny előtt nem futunk annyit, amennyi a verseny táv lesz, de azért kíváncsi vagyok, hogy mit fogok produkálni! Nyilván le fogom tudni futni, mert ugye nem egyszer megtettem már, de a kisördög, persze galád módon azért dünnyög a fejemben! 

Még mindig folyamatosan magamra csodálkozok, hogy én, aki ha kellett futott, de nem tudott... tudni még most se annyira.... de hogy eljutottam oda, hogy várom azokat a napokat, amikor mehetek futni! Ha nem lehet, akkor rosszul érzem magam! És tudom, hogy az időm, meg a távok, amiket futok nem nagy számok, de az enyémek! :) sok futós posztot látok én is csuda időkkel, távokkal és akkor végiggondolom az én távjaimat és elmosolyodok, mert olyan kis vicces. Persze nekem nem, mert minden végigizzadt kilométerre büszke vagyok! 

Biztos sok kezdő futó fejében megfordulnak a fenti gondolatok, hogy miért nem bír többet, gyorsabbat futni, illetve hogy akkor miért is csinálja, meg majd mindenki őt fogja nézni az utcán, hogy milyen lassan fut, hogy áll rajta a futóruha, a melegítő, milyen tartással halad...... De higgyétek el, ez nincs így! Igazából saját magával van elfoglalva! Ha valaki mégis törődni akar a másikkal, akkor azt javaslom hogy legyél Te az. ha lehagynak próbáld felvenni a tempót a gyorsabb futóval, természetesen magadhoz mérten. Engem például szokott húzni, ha valaki lehagy és nem úgy, hogy elszáguldozik, hogy próbálom követni ameddig lehet, mert így kicsit segíthet tempót növelni!
Illetve, bár tudom az egyik oldalon vagyok én is, de volt már olyan, hogy jött velem szembe egy srác, aki úgy mozgott mint egy futó, nem úgy mint én, aki a túlélésre játszik, és rám mosolygott és kaptam egy "like" jelet! ez annyira jól esett! Persze nem mindenki ilyen kedves és közvetlen, de van aki elismeri azon teljesítményt, hogy az ember odafigyel és próbál változtatni magán.
Egyébként meg ne érdekeljen senki vélemény, nem másokért futsz, hanem magadért. Tudom nagy komfort zóna lépés, emberek előtt sportolni, futni, de nagyon jó érzés meglépni! És ha túl tudsz lépni azon, hogy bezzeg mindenki téged fog nézni, akkor egy szuperjó érzés kerekedhet belőle! :)

Egy budapesti teremben volt szombat este a Mozgás Éjszakája, 21:00 órától 4 csoportos órára lehetett menni.  Bevállaltam! Kíváncsi voltam egyrészt, hogy milyenek ezek az órák és természetesen arra is, hogy én hogyan bírom, mit sikerült az elmúlt 1 évben felépítenem magamon. A 4 órát az órarendből lehetett szabadon megválasztani. Mindenképpen szeretném jelezni, hogy nem kritikát akarok írni se a teremről, se az oktatókról, ezek pusztán arról szólnak, hogy nekem mi tetszett és mi nem, az én elvárásaimhoz mérten!

 
Első órám Zumba volt. Sose voltam még ilyen órán, de mindig ki akartam próbálni. Hát... ööö... nem győzött meg! :-) Engem nem nagyon terhelt meg fizikálisan, nehezen követtem a mozdulatokat. Nyilván ha többet jár az ember meg lehet tanulni, de nekem hiányzik hogy mondja valaki, hogy mit csinálj, vagy hogy mi lesz, vagy csak hogy az elején elmondja, hogy hello, ha sok az új, akkor próbáljátok követni a mozdulatokat. Nagyon nem volt ilyen, csak vágjunk bele! Szóval ez volt a bemelegítés az estére.

Második órának Spinning-et választottam 22:00- től. Na, itt már sikerült megizzadnom! :-) ez jó volt, tetszett, de ez sem lesz a legnagyobb kedvencem. Nekem kicsit monoton… bár az otthoni szobabiciklihez hasonlítottam, ami azért teljesen más, otthon irtóra tudok unatkozni. Itt azért jó a zene, nagyobb a tempó, mint amit otthon diktálok magamnak! Bírtam végig, az összes kiállást végigtoltam, elégedett voltam magammal.

A teremselfiet még gyakorolnom kell :D

Aztán harmadik órám a Fatkiller box. Na ezt élveztem :-) ütés, rúgás- mindig is az ilyen órák vonzottak. Jó volt, nem volt túl pörgős, mármint a mozdulatok kivitelezése közben nem kellett rohanni, az óra maga izzasztó volt. Az edző azzal kezdte, hogy minden tisztelete, hogy ezt az órát este 11-kor bevállaltuk! Hát... erről szólt az este! :) Érthető és elvezhető volt.

Aztán zárásként éjfélkor egy Fitbox. Na, ez is ütések, minimál rúgásokkal, de ez az ugribugri fajta edzés volt. A mozdulatok hasonlóak, mint az előtte lévő óra, csak gyorsabb volt. Hát így utoljára ennél azért a 40.percnél éreztem hogy elfáradtam. Bár szerintem, inkább azért mert annyira nem tetszett...  Ennek ellenére jó volt ez az óra is.

Hajnal 1-kor végeztünk..... és végig csináltam. Büszke vagyok most azért magamra... jó úton járok és imádom, ahogy haladok. Beigazolódott, hogy az eddigi 13 hónap alatt az edzésekkel és a táplálkozásom változtatásával sikerült izmokat és állóképességet is magamra pakolni!
Nyilván van hova fejlődni mindig, ami célom is. És hogy még több kilótól megszabaduljak, még tónusosabbak legyenek az izmaim és még fittebb legyek!
Kedvenc mondásommal búcsúzom most, Hosszú Katinka örök érvényűje: A kemény munka mindig kifizetődik! 

Ha már az ember lánya arra vetemedik, 3 hónap futás után, hogy benevez egy futóversenyre és a célja, hogy a jelenlegi nem túl acélos idején javítson az Univerzum és a Fészbuk rögtön hozza a megoldást! :)
Elém került a CsontiRun oldal és csoport, ahol Csontos Imre futó, futóedzőtől lehet tanácsokat kérni, olvasgatni szakcikkeket. Éééés…. van lehetőség egy 1 hónapos ingyenes edzéstervet kérni tőle!

foto:cheri.marie.net

Na ebbe is belevágtam! :) Írtam neki, visszaküldött egy kérdőívet, melyet kitöltöttem. Egyéb adatok mellett a életkor, súly, mióta futsz és mennyit, mikor tudsz futni és mi a célod kérdésekre írtam meg neki magamat!

Életmódváltásom óta már könnyebb vagyok 20 kg-al és egyre fittebb és energikusabb vagyok! Az edzéstervtől most nem további fogyást várok, hanem, hogy májusig a versenyig az 5 km-es időmet javítsam. Csak a magam kedvéért… a nettó maximum időben jelenleg is benne vagyok, ami a versenyhez kell.

2 napig izgatottan vártam a tervet mire megkaptam, persze tudtam, hogy nem megy egyből mert sokan keresik a mestert. Mindent le van írva, mit hogyan kell! Felhívta a figyelmet arra, hogy ne lepődjek meg, hogy kevesebbet fogok futni, mint eddig. Eddig ugye hetente 10 km volt, 5-5 hétvégén. Na most kaptam egy olyan tervet, hogy 2 nap edzés. Az egyik egy intervall jellegű, a másik pedig csak „sima” futás/ kocogás, a hónap végén már 2 nap is váltakozó erősségű futás lesz.

Meglepődtem és kicsit csalódott voltam, de persze bízom Csontiban, mert ő a szakember. Közben saját pályafutásomat végiggondolva is rájöttem, hogy én is miket használtam ahhoz, hogy lábat gyorsítsak a rúgásokhoz pl. Szóval izgatottan vártam hogy nekikezdjek!

Szerdán meg is volt az első edzés. 2 km bevezetés, aztán 2x100 méter és 1x200 majd 1 km levezetés. Kezdtem ott, hogy még nem vagyok tisztában, hogy mennyi az annyi ott ahol futok, de pár száz méter plusszal azért sikerült belőnöm! :) A 100 méteres szakaszt már előző este kimértem kutymáksétáltatás közben.

A rövid távokhoz idő is meg van adva, hogy mennyi mp alatt kell teljesíteni. Tudtam is hozni az időket, meg utána levezetés is megvolt, de hogy én mennyire kivoltam! :) Azt hittem van már valami közöm a futáshoz, de rá kellett jönnöm, hogy nincs! Ezt a 3 rövid, gyors szakaszt megéreztem! Régebben is mindig úgy voltam, hogy ha elindulok, csak ne kelljen megállnom, mert akkor nehéz újraindulni! Természetesen akkor is csak az agyam szórakozik velem, mert most is megállás után mentem tovább. De furcsa volt ez a terhelés, még szoknom kell, de azért éveztem!

A következő edzinap a vasárnap, ahol 10 perc laza kocogás volt a penzum. Sajnos ezt most el kellett tolnom hétfőre, mert szombat este egy kihíváson vettem részt. Nekem volt kihívás, de egy külön posztban mesélek róla!

Szóval a 10 perces futás ma lesz, ha a térdem is engedi! Nem, nem a futástól sérült meg, sokkal korábbi a gond és nem is szokott baj lenni vele, elképzelhető, hogy a szombat éjszakai terhelés volt kicsit sok neki.
Jövök majd! :)

Beneveztem egy futóversenyre!!!! Fél évvel ezelőtt, nem hogy azt nem gondoltam volna, hogy futni fogok, hogy valaha is le fogok tudni futni egy km-t is akár, nem gondoltam, hogy ennyire az életem részévé fog válni és ha nem mehetek futni elvonási tüneteim vannak! :)
Szóval teljesen igaz a mondás, hogy soha ne mond, hogy soha! :)

fotó: shutterstock.com

Nyilván elsődleges célom, hogy a szintidő alatt lefussam a távot, még nem az első helyet céloztam meg! :) Jaaa és persze a befutóérem! :) Az is egy nagy motiváció! Nekem mindig kell egy cél, egy kézzelfogható dolog, mert így szinten tudom tartani a lelkesedésemet. Legyen ez egy övvizsga felkészülés, egy verseny, stb. Most ez a futóverseny lett ilyen az életemben! A szintidő nettó 40 perc. Na most ezen belül vagyok már, de ezt májusig még fejlesztenem kell! Ja igen, nem mondtam, hogy május 27-én lesz. De egyébként már most nézegetek futóversenyeket, hogy hova tudnék még menni! :)
Elkapott a gépszíj, pedig még nem is tapasztaltam meg milyen érzés tömegben futni! Remélem jó lesz és az időmmel is elégedett leszek addigra!

Már ugye megvan a rajtszámom is!!! 5140! Egyik barátnőm azt mondta, hogy majd foglaljam keretbe! Hát igen… az első! Életünk folyamán mindenből van első alkalom, ezt tudjuk. Sok sok olyan van, amit nem jegyzünk meg, nem fontos, mert életünk és fejlődésünk szerves része. Természetesen az első szerelem, első csók, első találkozás, első autó, lakás, a gyermekünk első lépése, szavai… mind mind emlékezetes mérföldkövek az ember életében! Nekem is megvannak a sajátjaim és örülök, hogy 39 évesen további ELSŐK lehetnek még az életemben. És ahogy változok kívül- belül, úgy érzem, hogy sok ilyen van még előttem!

Szóval május 27! Izgulok, várom nagyon, tartok tőle kicsit, nem akarok csalódást okozni magamnak! Tudom, hogy meg tudom csinálni, mint ahogy most 1,5 hónapon át minden szombat- vasárnap megcsináltam már, de így természetesen más a helyzet! Bízom benne, hogy a tömeg, majd húz magával! Csoportos órán is az hajt előre, hogy vannak körülöttem. Na nem az, hogy ők mit gondolnak rólam, szerencsére az már nem érdekel egy ideje. Inkább az a lényeg, hogy én mérem magam hozzájuk! :)  És ha azt látom, hogy ő is meg tudja csinálni, akkor természetesen én is! Legalábbis próbálom elhitetni magammal és az agyammal! :) És általában sikerül is!

Szóval szurkoljatok majd nekem, természetesen írok majd a felkészülésről, tudom nem olimpiára készülök, de nekem majdnem olyan! :) És persze a versenyről is írni fogok!

Minden szombat vasárnap futottam rendületlenül, hóban, esőben, hidegben és próbáltam megtalálni az ideális útvonalat és ahogy írtam, el is értem végre az áhított 5 m-t!
Nagyon boldog voltam és tudtam, hogy ha egyszer sikerült már, akkor innen nincs visszaút, nem mondhatja az az agyam, hogy nem tudoooom, hogy nekem ez nem megy. De…. megy és meg tudom csinálni. Roppant módon örültem, hogy ezt a célomat is elértem és hatalmába kerített az érzés, hogy valóban minden lehetséges!
Én, aki sosem szerettem futni (jó, itt lehet hogy az is segített, hogy elengedtem a rossz érzéseimet a futás felé) eljutottam oda, hogy neki veselkedtem és le bírtam futni egyben, megállás nélkül 5 km-t. Úgy éreztem, hogy megállíthatatlan vagyok! :)

foto: coachedu.net

Közben kaptam szupi futónadrágot, meg futósapkát! Én vallom azt, hogy jót tesz az elmének és a léleknek is, hogy ha olyan környezetet teremtünk a sportoláshoz, mintha versenyen lennénk pl. Gondolok itt arra, hogy ha az ember fut, akkor igenis, az ahhoz megfelelő öltözetet válassza. Jó cipő, futónadrág, futófelső.  Természetesen bármiben lehet futni és van aki nem is engedhet meg magának ilyeneket, de engem pl agyban nagyon segít, hogy úgy érzem magam edzés közben, mintha futó lennék! Persze nagyon nem vagyok az :)  Taekwondo edzéseken is például, ha küzdelem volt és nem kellett védőket felvenni, akkor az ember alapban óvatosabb és bele se nagyon tudja magát élni a szituációba, tisztelet a kivételnek. Viszont, ha fel kell venni már a védőket, protektort, fejvédőt és mindent, akkor máris más a hozzáállás. Minél jobban verseny szituációt tud teremteni magának az ember, vagy az edzője, annyival másabb lesz az edzés minősége is.
Én is így voltam, ezért is néztem ki magamnak akciós cuccokat. Mikor meglett, hát annyira büszkén indultam neki és úgy éreztem, hogy körbe tudom futni a világot! :) Szóval aki teheti, vegyen magának olyan ruhákat, kiegészítőket, amik a futáshoz jól jönnek! Persze szerintem nem előre kell ezeket beszerezni, mert az nem mindig motiváló és utána csak porosodni fog a szekrényben, hanem ha már lekezdted, csinálod és tudod, hogy nem csak tiszavirág életű a lelkesedésed. Persze van akit a bevásárlás motivál, de én nem az vagyok!

foto: http://career-intelligence.com

Ahogy meglett az 5 km, megtaláltam az útvonalat és a megfelelő mérőt, elkezdtem arra dolgozni, hogy minél gyorsabb legyek, jobb legyen az átlagidőm. Természetesen egyik nap jobban sikerült, másnap kevésbé, de nem voltam elkeseredve!

Sőt…. újabb célokat tűztem ki magam elé!

Ott hagytam abba, hogy lefutottam életem első 2,37 km-t, majd 2 nappal később 200 méterrel többet! J Még az életemért küzdöttem menet közben, ahogy előtte, de nagyon jó érzés volt, hogy megcsináltam! :)

Ekkor még nem voltam szerelmes a futásba, de úgy voltam vele, hogy muszáj tovább mennem és bebizonyítani magamnak, hogy igen is megy ez nekem! Én is tudok futni, mert hát ki ne tudna? 2 láb kell hozzá, meg cipő…. (azóta természetesen, rájöttem, hogy nem annyira egyszerű ez a kimegyek és szaladok dolog, nem véletlenül vannak futó edzők is :) ) Persze a hobbifutáshoz nem gondoltam, hogy szükségem lenne rá. Elhatároztam, hogy amikor csak tudok, megyek futni és fokozatosan növelem a távot és feszegetem tovább a határaimat! Mivel még este sötét van, meg kutymákokkal is kell sétálni, nem, nem tudok velük futni, mert ketten vannak és hobbijuk, hogy minden egyes útjukba kerülő fűszálat alapos vizsgálat alá kell venni, minimum 2 percig, így a hétvégéket lőttem be. Szombat és vasárnap. A hét többi napján pedig tovább folytattam az otthoni HIIT edzésemet, pihenőnappal megspékelve természetesen.

fotó:vitals.lifehacker.com

Mivel nekem az agyam úgy működik, hogy mindig kell motiváció, mindig „át kell vernem”, futásnál pedig az kell, hogy tudjam, hogy hol a táv vége. Mert ugye ha az ember lánya nekiiramodik, az egy dolog hogy elfutok valameddig, de onnan haza is kell menni! :) Szóval belőttem magamnak hozzánk képest egy utcát, hogy odáig elfutok, aztán visszafelé meg tudok beletenni még mindenféle plusz részeket, cikázva a párhuzamos utcával. Ez ment így 1-2 hétig, utána viszont már úgy gondoltam, hogy tovább merészkedek. Egyszer csak azt vettem észre, hogy kimaxoltam az utcát! :) Eljutottam a végére. Itt meg is untam már azt a környéket. Korábban mondta nekem valaki, hogy ha egy bizonyos útvonalon futok oda- vissza, akkor az meglesz 5km.
Nekiveselkedtem és elfutottam az adott utcáig majd haza, de nem lett 5! Nem keseregtem, mert így is életem leghosszabb távját futottam le! De tudtam, hogy legközelebb hozzá kell még tennem egy kicsit, hogy átlépjem a bűvös 5000 métert! :) Volt azért itt is vari, hogy merre menjek, hogy jó legyen, de megtaláltam az utam!

Jelentem elértem! :) Hihetetlenül boldog és büszke voltam magamra! Tudom, van akinek ez a kisujjában van és nevetve lefutja, nekem nem! És nagy dolog számomra, még a mai napig is! Az időmre pontosan nem emlékszem, de akkor még szenvedtem is a méréssel rendesen.

Azt hiszem kb egy hónapig teszteltem az applikációkat!
Először Fitapp-ot használtam, majd kaptam egy Samsung Gear Fit 1 órát és itt kezdődött az őrület! :) A kettő mérő teljesen mást mutatott, mind távban, mind átlagsebességben. És nem csak minimális, hanem egész nagy, volt hogy majdnem 1 km-t csúsztak. Így elkezdtem a különböző app-oknak utánanézni, véleményeket olvasni. Volt Runtasctic, Endomondo. Valahogy egyik se tetszett igazán, így kaptam egy tippet a Map my Run alkalmazásra. Elkezdtem használni, még mindig mást mért az órám és az alkalmazás, de már nem volt akkora eltérés, így maradtam ennél, azóta is ezt használom és meg vagyok vele elégedve.

foto: shutterstock.com

Azt azért elmesélem, hogy hogyan is indult minden futásom. Volt hogy 2 app+ gear fit+ pulzusmérő óra… Szóval lementem ház elé, bemelegítés és akkor indulás: beüzemelni a gear fit-et, 2 app indítás és a pulzusmérő… mind ezek után telefon bepréselése tartóba, zene indít és így indultam el! Így mondjuk 30 mp-et mindig levontam az időmből! Közben nevetgéltem magamon, mert ha valaki kívülről lát, akkor tuti azt gondolja, hogy nem vagyok normális! :) De ezen kálváriák után ma már csak a Map my runt és a Gear Fit-et indítom el, meg persze a zenét! Így már kevésbé tűnök őrültnek! :)

Első bejegyzésemben írtam arról, hogy a futásom az életmódváltásomnak köszönhető, melyet 2017.02.28-án kezdtem, ami egy keddi nap volt.
Agylövésem, hogy nem szeretem a dolgokat hétfőn, hét elején, hó elején, újévkor kezdeni! Szerintem, ha valami szöget üt az ember fejébe és elhatározza magát, akkor azonnal bele kell vágni. Ne az legyen, hogy majd hétfőtől nekiállok, addig készülök agyban és persze addig büntetlenül ehetem ki a hűtőt… ezt halogatásnak hívják, amit az emberek 90%-a profi módon tud művelni… ahogy persze én is! ;)
Hányszor éreztem én is ezt…. uhhh ma még ehetek, majd úgyis holnaptól jól nem fogok! Nem a fenét nem! :)  Illetve a másik nagy kedvencem, nekiállok nagy dérrel- durral, aztán elgyengülök 10-kor, félreeszek és utána jön az ááá most már úgyis mindegy! Hány és hány ilyen próbálkozásom volt az évek folyamán, melyek nagy hévvel elindultak, utána meg ugyanazzal a lendülettel el is múltak.
Ami még standard gondolat egy fogyókúrába kezdő ember fejében szerintem, ahogy az az enyémben is az volt, hogy az évek alatt felszedett, lerakódott kg-k, majd 2 hét/ egy hónap alatt eltűnnek. El kell keserítenem mindenkit, NEM! Ha évek alatt szedted magadra a pluszokat, akkor annak is idő kell, hogy eltűnjön! Nem megy egyik napról a másikra és dolgozni kell érte! Persze, vannak akik arra a fajta csodabogyóra vágynak, ami mellett nem kell tenni semmit, csak bevenni a bogyót, ránasizni egy kis chips-et és csokit és ettől majd eltűnik a felesleg. Hát… ilyen bogyó sincs! Persze reklámoznak sok mindent, én is sok fajta dolognak bedőltem és most jutottam el oda agyilag, hogy nem kell ide csodaszer, csak odafigyelés és kemény munka. Kedvenc idézetem Hosszú Katinka olimpiai bajnok jelszava: „A kemény munka, mindig kifizetődik!” És valóban így van!   (sokszor mantráztam ezt magamnak a kezdeti hajnali edzések alatt, nagyon sokat segített)

foto: evolvfitnesslab.com

Volt, hogy mikor megmutattam a fogyásomat valamelyik közösségi platformon, rám írtak, hogy húúú de jól csinálom, ügyes vagyok, mivel értem el. Mikor leírom nekik, hogy étkezés megreformálás és sok sok mozgás, akkor a válasz… aha, értem… mintha azt várták volna, hogy azt mondom hogy van egy varázspálcám, amivel suhintottam egyet! Tudom, hogy óriási biznisz a fogyiipar, de ezért is szeretném megmutatni, hogy anélkül is lehet! És 38 éves fejjel is meg lehet csinálni tisztán, étkezéssel, sporttal és odafigyeléssel!

Persze nem fogok itt téríteni, mert mindenkinek szíve joga, hogy hogyan akar tenni magáért, vagy hogyan nem! Egyszerűen csak szeretném megmutatni, hogy sok sok év próbálkozásai után egy olyan utat választottam, mely tartható, élhető és végre látom az eredményeket a fejlődésemet, amivel egyszerűen nem tudok betelni! Soha nem éreztem még így magam, soha nem voltam ilyen formás- mondom ezt úgy, hogy még vagy 15 kg pluszt kell magamról ledolgozni és persze a bőröm sem egy 20 évesé, de ennek ellenére soha nem voltam ilyen formában és soha nem éreztem magam így, ahogy most.

fotó: thefeirgo.com

Ha valaki jól érzi magát a túlsúlyával, soványságával, gömbölydedségével, bármivel, amivel él, akkor az egy szuper dolog! Ha el tudod magad fogadni és szereted magad úgy ahogy vagy, akkor teljes életet tudsz élni és hálás lehetsz! Mert az önszeretet a legfontosabb! De ha nem, ahogy én is hiába próbáltam megbékélni magammal, akkor tegyél érte! Kemény munka, de megéri…… szerintem :)

Ott hagytam abba, hogy az őszi fellángolásom is tiszavirág életű volt, megint csak pár napig barátkoztunk és még nem ragadott magával az érzés, hogy húúú de jó futni! :)

Augusztus végén, csatlakoztam egy FB csoporthoz, nem futó csoport hanem életmódváltó. Itt ismertem meg, számomra ma már nagyon kedves embereket, akik felélesztették újra a motivációmat, folyamatosan „rúgdosnak”, hogy ha kicsit elakadnék és köztük volt egy ember, aki bár szintén kezdő, de annyira lelkesedett a futásért, hogy gondoltam miért ne? Újra nekiveselkedek….. ez 2017 decemberében történt, egészen pontosan 30-án. Még jó hogy nem volt igazi telünk!

Jó pár plusz kilóval korábban mindig hajnalban mentem ki az utcára, mert nem akartam senkivel se találkozni. Gondolom, vannak még rajtam kívül páran, akik így éreznek…. Az volt bennem, hogy tuti mindenki engem fog nézni, hogy mit akarok a bálna testemmel. Sajnos sok ember fejében biztos nem az fordul meg, hogy jó, ez igen… tesz magáért, dolgozik az egészségesebb énjén, hanem csak a negatívum, hogy mit akar ezzel a testtel, hogy gondolja, hogy így kijöhet futni…. Bár ugye ezt ki nem mondja neked senki, miközben elfutsz mellettük, de amilyen jó fej az agyunk, hát odaképzeli! :) Én is így voltam anno, aztán december 30-án délelőtt, unatkoztam otthon, gondoltam elindulok, megnézem mit tudok. A legutóbbi próbálkozásnál, gyaloglás- futás kombó ment… Most elhatároztam, hogy nem állok meg. Persze a távot is belőttem magamnak, mert mindig úgy voltam vele, hogy ok, hogy elfutok valameddig, tök jó, de onnan haza is kell menni! :)
Felöltöztem, kitaláltam, hogy az utcánkban elindulok és egy bizonyos utcáig elfutok, majd utána vissza, egy két cikkcakkal! Természetesen, mint a nagyok, beindítottam egy futóappot telefonomon. Visszaérve házunkhoz nagy meglepetésemre, 2,37 km.t mutatott! Annyira de annyira boldog voltam!!! Ez a táv több mint 5 kör egy 400 méteres pályán. Régen, mikor aktívan edzettem, ezek olyan alapfutások voltak- 5 kör- de nekem sose ment!!!! Talán 1x- 2x megcsináltam, de nem nagyon emlékszem. Szóval, hogy ezt a távot egyben lefutottam, annyira boldoggá tett, hogy nagyon!!!

Ezen felbuzdulva, úgy döntöttem, hogy akkor tovább próbálkozom a futással.
Következő napom január elseje volt. Mivel van otthon 2 kutyalányom, akik közül az egyik nagyon fél a durrogástól, így évek óta a szilveszteri program, hogy otthon vagyok a csajokkal és próbálom megnyugtatni akit kell. Ezért újév napján frissen és kipihenten indultam neki reggel 7-kor az előző futás bevett távján. Annyira jó volt, mert mindenki még a szilveszteri mulatságokat pihente ki, csend volt és nyugalom. Az első futás sikerei hatására, kicsit továbbmentem és vagy 200 méterrel többet futottam! :)

Szuper jó érzés volt! Büszke voltam magamra! Nyilván nem volt nagy táv, nyilván nem én vagyok a leggyorsabb, DE… túlléptem magamon, a korlátaimon, amikről azt hittem vannak, de kiderült, hogy csak a fejemben! J Kiléptem a komfort zónámból, hogy emberek között futottam, nem elbújva. Nem volt kifogás a tél, az eső, a hó… hanem mentem! 

Ekkor még nem voltam teljesen biztos abban, ami ezután jött…..

Előző bejegyzésemben az első „futásomat” írtam le! Hát nem volt valami fényes! :) Utána szerintem még 3-4 napig mentem azon a héten, irtózatos izomlázzal minden nap! De mentem… a gyaloglás, futás kombóval kb 3,5 km-t tettem meg, aminek nagy része a gyaloglás volt.
Lendület itt alábbhagyott, bár inkább a térd fájás tartott vissza, így ismét elváltunk! A térdem nem a futástól ment tönkre, hanem egy korábbi trauma miatt, persze nem tett jót neki, hogy majdnem 100 kgval próbáltam futkorászni betonon, hiába volt jó a cipőm. Nem kifejezett a lábamra tervezett futócipő, de majd az is eljön idővel! :)

fotó: katesmartfitness.com

Szóval futással elváltunk, viszont az otthoni edzéssel természetesen nem álltam le. Folyamatosan fogytam, havi 2-3 kg-t a kezdetekben, aztán standard-en beállt havi 1 kg mínuszra. Nem egy gyors tempó, de megbékéltem vele és rájöttem, hogy nagyon nem sietek! :) ha már 37 évem így telt el, akkor még tudok várni 1-1,5 évet.

Heti 6 otthoni edzéssel, odafigyelve az étkezésre elérkeztem az őszhöz, amikor ismét a fejembe kúszott a gondolat, hogy futni kellene. Újra nekiindultam, ismét hajnalban, 10kg-val kevesebben és kicsit edzettebb állapotban. Magam is megleptem, hogy mennyivel többet bírok. Na neeem futottam még km-et, még mindig csak gyaloglás- kocogás kombóban mentem, de jobban ment. Aztán 2-3 nap után elvesztettem a lendületet, illetve kicsit belefáradtam a reggeli koránkelésbe. Délutáni futást még nem mertem bevállalni, mert a komfortzónámból annyira még nem tudtam kijönni, hogy úgy fussak, hogy sokan látnak!

Szóval megint szakítottunk. Elég se veled- se nélküled volt a kapcsolatunk! :D És még mindig az úgynevezett flow élményt kerestem, hogy élvezzem a futást és ne az életemért küzdjek! :) 
Gondolom sejtitek, hogy itt sem találtam még meg ezt az élményt! :)