Beneveztem egy futóversenyre!!!! Fél évvel ezelőtt, nem hogy azt nem gondoltam volna, hogy futni fogok, hogy valaha is le fogok tudni futni egy km-t is akár, nem gondoltam, hogy ennyire az életem részévé fog válni és ha nem mehetek futni elvonási tüneteim vannak! :)
Szóval teljesen igaz a mondás, hogy soha ne mond, hogy soha! :)

fotó: shutterstock.com

Nyilván elsődleges célom, hogy a szintidő alatt lefussam a távot, még nem az első helyet céloztam meg! :) Jaaa és persze a befutóérem! :) Az is egy nagy motiváció! Nekem mindig kell egy cél, egy kézzelfogható dolog, mert így szinten tudom tartani a lelkesedésemet. Legyen ez egy övvizsga felkészülés, egy verseny, stb. Most ez a futóverseny lett ilyen az életemben! A szintidő nettó 40 perc. Na most ezen belül vagyok már, de ezt májusig még fejlesztenem kell! Ja igen, nem mondtam, hogy május 27-én lesz. De egyébként már most nézegetek futóversenyeket, hogy hova tudnék még menni! :)
Elkapott a gépszíj, pedig még nem is tapasztaltam meg milyen érzés tömegben futni! Remélem jó lesz és az időmmel is elégedett leszek addigra!

Már ugye megvan a rajtszámom is!!! 5140! Egyik barátnőm azt mondta, hogy majd foglaljam keretbe! Hát igen… az első! Életünk folyamán mindenből van első alkalom, ezt tudjuk. Sok sok olyan van, amit nem jegyzünk meg, nem fontos, mert életünk és fejlődésünk szerves része. Természetesen az első szerelem, első csók, első találkozás, első autó, lakás, a gyermekünk első lépése, szavai… mind mind emlékezetes mérföldkövek az ember életében! Nekem is megvannak a sajátjaim és örülök, hogy 39 évesen további ELSŐK lehetnek még az életemben. És ahogy változok kívül- belül, úgy érzem, hogy sok ilyen van még előttem!

Szóval május 27! Izgulok, várom nagyon, tartok tőle kicsit, nem akarok csalódást okozni magamnak! Tudom, hogy meg tudom csinálni, mint ahogy most 1,5 hónapon át minden szombat- vasárnap megcsináltam már, de így természetesen más a helyzet! Bízom benne, hogy a tömeg, majd húz magával! Csoportos órán is az hajt előre, hogy vannak körülöttem. Na nem az, hogy ők mit gondolnak rólam, szerencsére az már nem érdekel egy ideje. Inkább az a lényeg, hogy én mérem magam hozzájuk! :)  És ha azt látom, hogy ő is meg tudja csinálni, akkor természetesen én is! Legalábbis próbálom elhitetni magammal és az agyammal! :) És általában sikerül is!

Szóval szurkoljatok majd nekem, természetesen írok majd a felkészülésről, tudom nem olimpiára készülök, de nekem majdnem olyan! :) És persze a versenyről is írni fogok!