Megcsináltam! Kussoltam, összeszorítottam a fogam és eljutottam idáig! Még van előttem kb 14-15 kg, amitől szeretnék megszabadulni, de ezt már elértem!

Igen, lehet azt mondani, mint ahogy az én fejemben is sokszor felvetődik, hogy miért kell erre büszkének lenni? Minek kellett elhízni és akkor most nem lenne mit leadni! És valóban.... én tettem ezt magammal és én juttattam el magam idáig! Fel is és le is!
Kedvenc kommentjeim ilyen témában, a ne zabálj és akkor lefogysz! Igen, igaz! :) Természetesen van, hogy betegség áll a háttérben, ezt nem kérdőjelezem meg, az én környezetemben is van ilyen! Meg persze olyan is, aki makk egészséges, csak eszik meggondolatlanul és lehet észre sem veszi, hogy a kilók csak gyarapodnak, vagy észreveszi és nem tud leállni. Meg persze vannak a kifogás gyártók, a gyenge vagyok, minek sanyargassam magam, a párom így szeret, én így szeretem magam és még lehetne sorolni az okokat, hogy valaki miért nem vág bele a váltásba!

Szeretném most leszögezni, hogy nem vagyok térítő, nem vagyok elvakult csak magokatzöldeketfüveket evő, senkit nem akarok rávenni semmire, ez az én életem, az én döntésem. Úgy gondolom mindenki felnőtt ember, el tudja dönteni, hogy mi jó neki, hogyan szeretne élni! Ezen a blogon az én tapasztalataimat és utamat írom le.Ha valaki jól érzi magát túlsúlyosan, az szuper! Akkor kívánom neki, hogy éljen továbbra is boldogan és egészségesen! :)

Próbáltam én is, mikor számtalan próbálkozásom fulladt kudarcba, hogy akkor majd jól elfogadom magam.... mivel ezt a blogot írom, így gondolom sejtitek, hogy nem jött össze! Nekem nem megy.... egyszerűen nem szerettem azt az embert, testet ami voltam! És igen... az embert nem szerettem! Ha nem érzed jól magad a bőrödben, az az életed minden területére kihat, ha akarod ha nem, ha hiszel benne ha nem! Morgósabb leszel, rosszkedvű a folyamatos önostorozás miatt, ha sanyargatod magad, akkor attól leszel feszült, utálod a tükörképed, nem szeretsz emberek közé menni, ezért elszigeteled magad, az evésbe menekülsz és úgy gondolod, hogy amit eszel az a tied, már senki nem veszi el tőled és addig az 5-10 percig nyugodt vagy és boldog.... Igen, ismerem ezeket az érzéseket! Én is számtalanszor megéltem, végigcsináltam. Ha stressz ért ettem, ha öröm ért ettem, ha nem ért semmi, ettem.... édesszájú vagyok, imádom a csokikat, sütiket. Igen, jelen időben, bár már több mint egy éve nem élek velük és annyira nem hiányzik. olyan ez mint bármelyik függőség. Nem mondhatod, hogy már nem vagy függő... csak leszoktál róla....
Minden este, amikor jött az erősAdri, nagyon nagy elszántsággal mindent átgondoltam, megfogadtam, így fogok edzeni, ezt fogom enni, ezt nem, és kirobbanok az erőtől és akár 3 hónap alatt bomba Adrit faragok magamból és majd én megmutatom a világnak, hogy milyen qva jó vagyok! Leírtam mindent, mert annak nagyobb az ereje... mondják az okosak. Igen, de ha leírod, ellenben nem teszel semmit(lehet meglepő lesz amit mondok) akkor nem működik! :)
Néha sikerült kitartanom 2-3 hónapig, de sokszor kb már a 4ik napon elhalt a terv. Sokszor, gondolom ismerős, úgy kezdjük, hogy holnaptól úgysem eszek, ezért ma minden belefér még, ami otthon van! Aztán ha valahol hiba csúszik a gépezetbe, egy falat félreevéssel... ohh akkor ez a nap már elment, ma ehetek, holnap majd újra kezdem!  
Sokáig nyavajogtam, panaszkodtam, hogy milyen sz@r az életem, semmi nem úgy sikerül, ahogy akarom/ akartam. Másnak tök jó, nekem meg nem.... huhhh hányszor volt ilyen, hányszor zuhantam emiatt a béka kicsi feneke alá... hányszor sírtam miatta és hányszor ettem miatta....  voltak akik próbálták felnyitni a szemem, kaptam nagy pofonokat is, de ezek sem voltak elegek. 37.5 évet pazaroltam el az életemből emiatt. Jó, persze nyilván nem egy bezárt szobában éltem eddig a világtól elzárva, de mindig másra vágytam, csak semmit az ég egy adta világon nem tettem, hogy máshogy legyen.
Nálam, fejben dőlnek el a dolgok. Tudom, sablonos.... de akkor is így van. Ott kellett "megérnem" arra, hogy valóban bele tudjak kezdeni, azt tudjam mondani, hogy elég volt és közel a 40-hez, szeretnék már végre olyan életet élni, amilyenre mindig is vágytam.

Nagy motiváló erő volt, hogy januártól február végéig azt néztem a közösségi oldalakon, hogy az ismerőseim, akik addig nem tették, elkezdtek edzeni, jól enni és azon agyaltam, hogy ha már ők is csinálják, megy nekik és élvezik, le fognak fogyni, akkor én iiiiiiis! Ott, 2 hónap nézelődés alatt lett egy kőkemény elhatározás a fejemben! És így indultam el 2017.február 28-án! (megjegyzem, akik akkor motiváltak, sajnos azóta kiszálltak a menetből, de nekem szerencsére óriási löketet adtak!) Tervet azért most is készítettem, de csak annyit, hogy az első etap 90 nap lesz, 30 naponta méréssel. Nyilván úgy gondoltam, hogy a +35 kg, ami rajtam van, majd 90 nap alatt eltűnik! haha jó vicc.... viszont a 90 napos ciklus jó volt arra, hogy az agyamat is átverjem! Merthogy, ha van egy keret, van egy határ, ahol akár még azt is mondhatom, hogy ennyi, itt a vége, akkor az agyam könnyebben rááll, mintha azt mondtam volna neki, hogy akkor most forevör! Illetve az első 90 nap vízválasztó is lehet, ha azt megcsinálod, kisebb az esély, hogy feladd.... mert azért valamennyire már eljutottál. Nos, az 5-ik 90 napos résztávomat csinálom éppen! :) Nincs már igazából szükségem a 90 napos keretre, de azért megtartom.... csak úgy :)

Vissza az ominózus 28- a reggelhez. Mérés, fotó, hogy a dokumentáció meglegyen. Borzalmas volt.... mind a szám, mind a kép. De szerencsére nem vágott földhöz, számítottam rá és még nagyobb löketet adott. Kitaláltam, hogy az előtte nyáron kapott szobabiciklimre fogok először felülni és azon elkezdeni visszavezetni a mozgást az életembe, ami sajnos 2-3 éve már szünetelt. Pedig életem szerelme a sport és a mozgás (ennyire kifordultam önmagamból). Mivel a délutánjaim kiszámíthatatlanok voltak, így csak reggel tudtam magamnak edzésidőt szakítani. Ezért első reggel 4:45kor keltem és tekertem egy fél órát. Mondanom sem kell, hogy azt hittem én leszek majd a superwoman... hát haldokoltam rendesen! :) De elkezdtem... és elkapott a gépszíj! Az első héten maradt még a 4:45, aztán egyre többet akartam, így eljutottam kb 2 hónap alatt oda, hogy 4:00 - 4:10 körül keltem reggel és edzettem egy órát. A bicikliről váltottam saját testsúlyos edzésre, youtube videókra edzettem és ha hét vége felé, mert minden reggel edzettem, fáradtam kicsit, akkor tekertem.

Így telt az első fél évem. A mozgás újra az életem része lett, közben próbálkoztam futással, ahogy korábban is olvashatjátok és sok mindent kipróbáltam otthon. Igen, van aki tud otthon edzeni, van aki nem... bár sztem mindenki tud ;) Nyár közepén aztán élethelyzet volt.... reggeltől estig úton voltam kb, nem tudtam délután edzeni, reggel pedig egyszerűen nem bírtam felkelni. A heti 6 edzésből örültem, ha 2 meglett.... de nem ettem félre, így nem jött vissza semmi, sőt maradt a korábban beállt, havi 1 kg mínusz. Lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem edzettem annyit, amennyit kellett volna/ akartam. De aztán ahogy lement a stressz, visszaálltam és újra bevezettem a heti 6 napos edzést. Sajnos az étkezéssel voltak olyan fajta gondjaim, hogy a saját rendszeremet tartottam, ami nem a legegészségesebb, bár benne volt minden, aminek kell és ezért nem tudtam gyorsabb tempóban haladni. De aztán rájöttem, hogy nem is baj ez a tempó, mert egy, nem rohanok sehova, 2,így talán a bőröm sem lesz annyira gáz. Feszes, vékony testem sose volt, így nincsenek emlékképeim, de azért azt sejtem, hogy ennyi idősen, fogyás után, az évekig kinyúlt bőröm nem lesz olyan, mint egy 20 évesé. Még nem vagyok az út végén, így még nem tudok nyilatkozni erről!