Előző bejegyzésemben az első „futásomat” írtam le! Hát nem volt valami fényes! :) Utána szerintem még 3-4 napig mentem azon a héten, irtózatos izomlázzal minden nap! De mentem… a gyaloglás, futás kombóval kb 3,5 km-t tettem meg, aminek nagy része a gyaloglás volt.
Lendület itt alábbhagyott, bár inkább a térd fájás tartott vissza, így ismét elváltunk! A térdem nem a futástól ment tönkre, hanem egy korábbi trauma miatt, persze nem tett jót neki, hogy majdnem 100 kgval próbáltam futkorászni betonon, hiába volt jó a cipőm. Nem kifejezett a lábamra tervezett futócipő, de majd az is eljön idővel! :)

fotó: katesmartfitness.com

Szóval futással elváltunk, viszont az otthoni edzéssel természetesen nem álltam le. Folyamatosan fogytam, havi 2-3 kg-t a kezdetekben, aztán standard-en beállt havi 1 kg mínuszra. Nem egy gyors tempó, de megbékéltem vele és rájöttem, hogy nagyon nem sietek! :) ha már 37 évem így telt el, akkor még tudok várni 1-1,5 évet.

Heti 6 otthoni edzéssel, odafigyelve az étkezésre elérkeztem az őszhöz, amikor ismét a fejembe kúszott a gondolat, hogy futni kellene. Újra nekiindultam, ismét hajnalban, 10kg-val kevesebben és kicsit edzettebb állapotban. Magam is megleptem, hogy mennyivel többet bírok. Na neeem futottam még km-et, még mindig csak gyaloglás- kocogás kombóban mentem, de jobban ment. Aztán 2-3 nap után elvesztettem a lendületet, illetve kicsit belefáradtam a reggeli koránkelésbe. Délutáni futást még nem mertem bevállalni, mert a komfortzónámból annyira még nem tudtam kijönni, hogy úgy fussak, hogy sokan látnak!

Szóval megint szakítottunk. Elég se veled- se nélküled volt a kapcsolatunk! :D És még mindig az úgynevezett flow élményt kerestem, hogy élvezzem a futást és ne az életemért küzdjek! :) 
Gondolom sejtitek, hogy itt sem találtam még meg ezt az élményt! :)