Szóval a futásom…

Ameddig „aktívan” sportoltam, akkor kellett futni, ahogy korábban már írtam róla. Nem ment, de csináltam, mint ahogy anno a suliban is.

Aztán mikor az aktívabb sportot abbahagytam még kevesebb szerep jutott a futásnak.

Aztán tavaly, szerintem súlyom csúcsán, mikor elkezdtem a váltást, a futásnak is nekiiramodtam. Mindezt úgy, hogy a szobabiciklin halódtam fél óra tekeréstől, ami nem volt túl intenzív. Tudtam én, hogy másfél- kettő évnyi sporttalanság megbosszulja magát, főleg, ha még sok sok plusz súly is rakódik az emberre, akkor a mozgás keserves.

Tudtam én, hogy nincs állóképességem, de hogy ennyire, azt nem gondoltam! :(

Mikor kitaláltam, hogy itt elég és változtatni kell, akkor az étkezés változtatásával kezdtem. Elhagytam a cukros dolgokat, édességet, nasikat, pék sütiket, mindent és egy saját magamnak beállított, korábban bevált rendszert követek majd és visszaépítem a mozgást. Fontos, hogy ami mondjuk 30 évesen működik, az 38 évesen már nem biztos! Erre is rájöttem, újabb változtatások.

Szóval még 2016 nyarán, szülinapomra kaptam egy szobabiciklit. Nem mondom, hogy fogas és porfogó lett, de azért túlzásba se vittem a használatát. Fellángolások voltak, de rendszeresség nem volt benne.

Talán novembertől indítottam el a változást apró lépésekkel. Mérlegen nem álltam, így nem tudom, hogy ez okozott-e valamit a súlyomban. A mozgásom pedig a napi kutyaséta volt.

Aztán elteltek az ünnepek, az év vége és 2017 február végén végre kattantam és azt mondtam álljunk neki végre, most aztán tényleg megmutatom és megcsinálom. (hányszor mondtam már ezt magamnak :O )

Neki is álltam másnap. Hajnalban, munka előtt keltem, először ¾ 5-kor, hogy tekerek egy fél órát és indulhat a nap. Ez ment egy hétig kb, aztán rájöttem, hogy ez nem elég. Negyed órával korábban keltem másnap és többet tekertem. Aztán 2 hét múlva már a bicikli sem tűnt elégnek, így youtube- ot bújva keresgettem tornákat és csak úgy rendszertelenül, hol ezt, hol azt csináltam. Amikor hétvége felé fáradtam, visszaültem bicajra és az volt a mozgás.

Ezt odáig fejlesztettem, hogy egy hónap múlva már 4:00- 4:10-kor keltem és edzettem, videóra és saját magam által összeállított gyakorlatsort csináltam kb 1 órát, attól függ, hogy tudtam-e időben ébredni vagy nem.

Itt jött először a gondolat a fejembe, hogy ki kellene próbálni a futást, mert tudtam, hogy mikor anno versenyre készültem és magamtól elmentem futni, mennyi mindenben segített.

foto:vox.com

Mivel korán reggel edzettem, így futni is korán mentem, mert nehogy már bárki is meglássa, ahogy a bálna testemet vonszolom. Beöltöztem, utca sötét, csak egy- két ember lézengett munkába, zene fülbe és nekiindultam. Nagyjából 2 lépéssel az indulás után, már ziháltam és minden bajom volt, de győzködtem magam, hogy legalább a patakig menjek el. Aztán hirtelen lett egy ember az utcán én meg kaptam az alkalmon és megálltam, mert jajj meglát, meg amúgy sem bírom, végre megmagyarázhatom a megállásomat…vagyis gyaloglásba csapott át a futásnak nem mondható mozgásom…. kb 300- 350 métert tettem meg egyben! Borzalmas volt… és ebben is az életemért küzdöttem! Elsétáltam a patakig, ott volt egy kb 100 méteres utcarész és ott futottam ilyen ingafutás jellegű valamit. Oda kocogás, vissza séta. Aztán hazafelé már nem is tudom, hogy kocogtam, vagy gyalogoltam. De baromira kiakadtam magamon, hogy hova jutottam…..  

Rövid története blogom címének! :)
Nem egy tipikus futóblogot akartam, nem is értek hozzá, irtó laikus vagyok. Nem egy nagyon nagyon életmódváltó, mert pl azt nem fogom elárulni, hogy mit és hogyan eszek. Na nem azért mert csodaszereket, bogyókat szedek, hanem mert a saját magamnak összeállított, általam tartott és működő étrend. de ennek sem vagyok a szakértője! :)

Na szóval, épp azon történetem mesélem a blogon, hogy hogyan is indultam és hogyan is érzünk egymás iránt futással!

Ezen név hogy hogy nem, futás közben jutott eszembe! Holott még nem tettem magamévá azon érzést, hogy futás közben szabad vagyok és Régóta szerettem volna blogot írni, csak a témában nem voltam biztos, hogy miről lenne érdemes. Na lehet, hogy így sem kíváncsi senki a sztorimra, de ha már esetleg egy ember is magára ismer és valamit elindít a gondolataiban, akkor már jó! Na és persze ha leírom a folyamatot bennem és a célom, akkor már nem nagyon visszakozhatok majd! :)

Szóval elindultam egyik reggel futni és kb 300 méter után kezdett el tiltakozni mindenem, hogy de most miért keeeeell ez nekem, nem akarok, hagyjuk az egészet…. Előtte már a betervezett távot megcsináltam, tehát tudtam, hogy képes vagyok rá. Na itt ötlött be a fenti cím: Adri, kuss és fuss!!! Na ez hatott! Megcsináltam a tervezett távot és egy FB csoportban leírva a sztorit, annyira tetszett mindenkinek, hogy rájöttem, hogy ez lehet a blogom címe is! :)

És tádááááám :) (ahogy nézelődtem előtte a neten, nem találtam fel a spanyol viaszt, ahogy sokszor nem) :D

Szép napot! :)

Természetesen az iskolában is volt a tesiórákon futás, na ott sem voltam jól! :) Inkább sprint. 60 méterbe beleadtam amit tudtam, de utána lehetett halódni! :) Hosszútávot nem bírtam, mert nem tudtam beosztani az erőmet. Illetve csak később jöttem rá, hogy menne jobban is, csak tartalékolok és nem adok bele mindent, mert mi van ha nagyon nagyon elfáradok és nem bírom a végéig! :O (ez még lehet bennem van)

Szóval ha futottam is, mert muszáj volt, akkor a csiga tempót vettem fel. Természetesen ez azt eredményezte, hogy mindig utolsó voltam futásban. Ezt azért kompenzáltam a labdajátékokban, kislabda dobásban és lelkesedésben, mert bár alkatom nem ezt mutatja, imádom a sportokat és sportolni!!! Sosem voltam vékony, lusta is voltam mindezek mellett és édesszájú. Ez vezetett oda, hogy nagyon nem szerettem magam, ami persze az életem minden területére kihatott/ kihat.

Na de vissza a futáshoz. 20 évesen elkezdtem küzdősportra járni! Imádtam, egy álmom vált valóra, egy szerelem! Nem, a rendszeres sport és odafigyelés mellett sem tudtam lefogyni! :O mondjuk azért nem voltam igazán kitartó.

Szóval itt is volt futás a téli és a tavaszi alapozásnál.  Bemelegítő kör, utána 5 kör egyben. Háhá első bemelegítés ok, de kb addigra értem be, míg a többiek már pihegtek és rákészültek a 2 km-re. Egy idő után mondtam az edzőmnek, hogy  én nem szeretnék az első után megállni, megyek inkább tovább és lenyomok annyi kört amennyit tudok. Azt hiszem egyszer elértem azt, hogy levánszorogtam egyben 5 kört, de ebben nem vagyok biztos. Egyszer azt mondták nekem, hogy béjvaccsosan futok!! :D természetesen, amikor lassítva mutatták a csini csajokat! Szóval ez így ment évekig. Amikor nem kellett akkor nem futottam, így nem fejlődtem. Aztán egy idő után az edzés intenzitásom is változott, akkor még kevesebb lett a futás.

foto:cybermurph.com

Nyavajgásaim közepette sokszor az volt a fejemben, hogy könnyű annak, aki nem doolgozik, vagy kötetlen a munkaideje, mert akkor tud sportolni. Ezen ma már csak jókat nevetek! :) Munka mellett is, sőt család, gyerekek, tanulás mellett is meg lehet oldani persze. Szóval pont a 2 hetes szabim közepette is felütötte a fejét ez a gondolat, épp nem nyaraltam, hát gondoltam basszus…. épp nem csinálok semmit, akkor irány a pálya. Betonon nem akartam futni, mert hogy izületgyilkos, háhhh ki sem próbáltam! :O Elautóztam a futópályáig és elkezdtem a köröket. 3 ment egyben! 1200 m…. hát nem ájultam el magamtól! ennyiért kár az üzemanyag odáig! Persze lelkesedés off, meg amúgy is én nem tudok futni! Az meg, hogy nyílt terepen, ahol sokan látnak és még beton is…. áááá nincs az a pénz!!!  Szóval elváltunk egymástól futással! Akkoriban azért szerettem a pályát, mert megrémisztett, hogy nem látom az út végét... Meddig fussak, hogy még haza tudjak menni, meg amúgy is... legyen egy pálya, ahol lehet körözni, ha már kell, akkor mindegy hogy hol!
Szerencsére újult "fejemmel" már ezen is túlléptem és megtaláltam az apró megoldásokat! :) 

foto: womcq.com

De mindeközben tudtam, hogy a fogyáshoz kell a futás, mert azt tapasztaltam korábban is, hogy a legjobb faragó! Ezért tavaly év elején mikor belevágtam az életmódváltásba és a rendszeres mozgásba, akkor kíváncsi voltam mit bírok és lementem futni! Nagy slunggal belevágtam és eljutottam kb 400 méterig!!! :O Ekkor sem adtam bele mindent, de hogy úgy éreztem, hogy maratont futottam, az tuti! Utána azért nem mentem egyből haza, hanem egy kb 200méteres szakaszon ingafutásokat csináltam. Oda futás, vissza séta. Ez ment így pár reggelig, mígnem a térdem azt mondta, hogy állj! Nem emiatt, hanem már eleve rossz volt. Abbahagytam és ilyenkor hiába edzek mellette mást, nagyon nehéz újra nekiveselkedni. Nyáron aztán letöltöttem egy app-ot, mert csak motoszkált a futás bennem, ami mondta, hogy mikor kell sétálni és mikor futni, Ezzel is elvoltam egy darabig, aztán megint borult a napirendem és nem tudtam lemenni reggel futni. Még ott voltam fejben, hogy csak sötét, kihalt utcán futhatok, ahol senki nem lát! :) Edzettem tovább otthon, mígnem újra inspirációt kaptam és máris lent találtam magam! 

Hogyan és mi vett rá? Nemsokára....

Szép napot! :)

Nekem sose volt a kedvencem. Mikor aktívabban sportoltam felnőtt fejjel, akkor a szükséges rossz volt, a muszáj és mivel nem ment, ezért nem is szerettem. na nem mondom, hogy most már hasítok, de....

Mindig mindenki azt mondja, aki már rutinos futó, hogy olyan szabad, meg tud gondolkodni közben, meg kikapcsol. Na, én az életemért szoktam ilyenkor küzdeni! :D Vagyis eddig úgy volt. Most már néha gondolkodni is tudok közben és elbeszélgetek magammal. Született már magvas gondolat is közben! :)

Hogy mi a futás, ehhez szakértők segítségét vettem igénybe!

foto: runnerclick.com

A futanet.hu leírását másolom most be nektek:

Futás közben bekövetkező idegélettani változásokú

Minden ciklikusan ismétlődő mozgás sajátos élettani változást eredményez az egész testben, még az agyunkban is. A futás feszültséget old, többnyire jobb kedvre hangol mindannyiunkat. Miért? Az agyban sajátos anyag szabadul fel, az un. endogén opioid rendszer lép működésbe - ezáltal fejti ki jótékony hatását, mintegy fájdalomcsillapítóként. Ha nagyobb mennyiséget futunk, sajátosan derűssé válunk, megfeledkezünk arról, hogy a talpunk elzsibbadt, vagy egy korábbi sérülés sajogva fáj. Pont amiatt, mert az agyból felszabaduló opioid vegyület biokémiai változást hoz létre a test belső világában. Hangsúlyozom, ez nem kívülről bevitt anyag, hanem saját szervezetünk termeli - talán pont azért, hogy jobban viseljük a mozgásos tevékenységgel járó fájdalmakat, fáradalmat. A tempós gyaloglást, futást kevesen végzik rendszeresen. Aki mégis rá tudja venni magát, hogy télen a hideg havas tájban, vagy nyári melegben fusson, annak különleges élményben lehet része. Nem mindegy, hogy puha talajon, aszfalton vagy havon futunk - a talpunk érezni fogja a különbséget!

Milyen pszichológiai hatása van a futásnak?

1. Megnő az önbecsülésünk abból adódóan, hogy le tudjuk a saját lustaságunkat győzni. Olyan érzést kelt, hogy "ura vagyok magamnak", azt történik, amit beterveztem, amit akarok. A legtöbb ember ésszel belátja, hogy mozognia kellene, de nem tudja saját magát rávenni egy kis "szenvedésre". Aki erre képes, büszke lehet önmagára!

2. Felszabadult állapotba kerülünk - bizonyos emberek az ismétlődő mozgás során sajátos hipnotikus állapotba kerültnek. Ebben a módosult tudatállapotban fogékonyabbá válnak olyan külső és belső ingerekre, amelyeket máskor alig vettek észre.

3. Saját testi folyamatainkra terelődik a figyelmünk, a testünk belsejében lezajló folyamatokra összpontosítunk, ezáltal olyan szervi történésekre is felfigyelünk, amit egyébként alig vennénk észre. Jobban észleljük az izmaink feszülését-lazulását, szívünk dobbanásait vagy az orrunkba, tüdőnkbe áramló levegő útját. De környezetünk hatását is jobban megfigyelhetjük magunkon: ha erdőben futunk, észrevesszük talpunk alatt a talaj keménységét, vagy puhaságát, a tiszta levegőt.

4. Belső gondolati világunk felé fordulunk, saját fantáziaképeink villanhatnak fel, korábbi emlékképek juthatnak eszünkbe. Olyan képek, amelyeken túlsiklottunk korábban, futás közben visszatérhetnek. Belső kívánságainkat, legtitkosabb érzéseinket fogalmazhatjuk meg magunknak. Gondjaink megoldására is ötleteket kaphatunk ebben a különlegesen felszabadult állapotban.

Nos.... ezeket én még kevésbé érzem, de az tény, hogy futás után jól érzem magam! Jelenleg csak hétvégén tudok futni, hét közben egyéb edzést végzek, de azt már észrevettem, hogy várom a hétvégét! Na nem csak azért, mert akkor nincs munka, hanem, mert mehetek futni! :D Ennek ellenére az átkattanásom, hogy jajj de jó és gondolkodhatom, na ez még nem érett meg.

Viszoooont... hétvégén elértem az első célomat, teljesítettem 3 km-t. Jó, az időmet nem árulom el, mert vicces, de újabb cél, hogy javítsak az időmön és fokozatosan a távokon.

foto: http://www.avondaleschool.nsw.edu.au/family-festival-fun-run

Szóval hajrá! :) 

FONTOS, hogy nagy túlsúllyal, mindenféle edzettség nélkül káros lehet a futás! Az ízületekre nincs jó hatása! Nagyobb túlsúllyal a gyors gyaloglást válasszátok! Illetve fontos a bemelegítés és a nyújtás a végén!

forrás: futanet.hu

Hol is kezdjem?  A sztorim a szokásos… Világ életemben küzdöttem a súlyommal. Szó szerint, de inkább a súlyom okozta „démonokkal” az agyamban!
Természetesen engem is értek sérelmek a súlyom miatt gyerekkoromban, mind otthon, mint máshol. Sajnos ezek annyira belém ívódtak, hogy kb mostanáig nem sikerült feloldanom.  A rögeszmém: a súlyom miatt van ott az életem, ahol… mondhatni sehol! ja, azt nem mondtam, hogy 38 múltam. Szóval teljesen berögzült a fejemben, hogy csak akkor lehetek boldog és élhetek teljes életet, ha normál testalkatom lesz. Nyilván ez nem így van, de nálam ez a mai napig megvan. Volt, hogy nem akadályozott a súlyom, volt hogy igen. De mindezek tudatában SEM indultam neki az útnak. Nem fájt eléggé….

foto: goldenicons.com

Voltak természetesen próbálkozások ideig- óráig. Általában ha nem nagyon extrém hülyeséget találtam ki, akkor kb 3 hónapig bírtam. Általában fogytam 10- 12 kg, amivel nagyon nagyon megelégedtem és abbahagytam. Visszatértem a rég szokásokhoz és ezáltal a kilók is visszatértek hozzám. Aztán 1-2 év után újra nekiálltam, de nyilván akkor megint kb onnan indultam mint előtte. Ebben a körforgásban éltem, továbbra is ragaszkodva a rögeszmémhez. És miután ez a központi rög az agyamban, ez nálam az origo! Ha nem vagyok rendben a testemmel, magammal, akkor a világgal sem és ilyenkor a világ sem velem! Jött a rosszkedv, nem törődöm senkivel és semmivel. Nem, nem a világot okoltam a helyzetért, tudtam, hogy az én hibám, de…. nem fájt eléggé!
Nem csináltam magammal semmit és ráadásul én is beleestem azokba a hibákba, hogy új kapcsolat esetén, nanehogymárneegyekegyüttapasimmal, természetesen vacsi és hasonlók. Csoki ajándékok… Elengedtem magam, mert úgy éreztem, hogy akkor már nem kell foglalkozni ilyenekkel, pasi megvan és ennyi!

Legutóbbi kapcsolatom kezdetén is tudtam, hogy ez lesz, és próbáltam is ellenállni… hát nem sikerült! A kapcsolatom eléggé viharos, viszont arra nagyon jó, hogy irtó sok mindent tanulok benne magamról és ezáltal fejlődök!
Háhhh… feltaláltam a spanyolviaszt azon gondolatommal, hogy ha el akarok valamit érni az életben, azért tenni kell… méghozzá kőkeményen. Jóóó, nem kell nevetni, ezek szerint későn érő típus vagyok! :) De végre rájöttem, hogy ne a sült galambot várjam.

                                                               foto:moonglowlilly.deviantart.com

Gyötrődésem során nagyon sok „önfejlesztő” könyvet olvastam, erről már írtam egy másik blogban, amiben leírják, hogy hogyan legyél pozitív, hogyan találd meg magad, legyél szabad és boldog,  de azt nem írják le, hogy hogyan is tedd. De persze akkor azt hittem, hogy ha olvasok, leírom, sokat gondolok rá, majd jön a sült galamb és várom a csodát! :) egyik sem jött. :) Csak úgy tengtem- lengtem az életemben.

Még az sem tudott felrázni, hogy elvesztettem imádott hobbimat, hivatásomat… szintén a súlyom és az ebből adódó agy”betegségem” miatt. Erre persze csak nemrég jöttem rá, hogy mit vesztettem…

Kapcsolatomban átélt tanulás és fejlődés eredménye, hogy elkezdtem nem csak mentálisan, de fizikálisan is dolgozni magamon.

Sziasztok,

Adri vagyok, életmódváltó. Igen igen, tudom ez nagyon divatos, főleg így január elején! Nem, nem újévi fogadalom ezen elhatározás. Vagyis de… de kb az elmúlt 15 év újévi fogadalmai! :) 

Eddig sajnos én is a tömeg része voltam. Elhatároztam, hogy most aztán megmutatom mindenkinek és juhuuu, ez az én évem lesz és akkor lefogyok, sportolok és minden happy lesz! Terveztem, leírtam, mert ugye akkor minden menni fog- nyilván nem ment! :) 
Ezt is megtanultam ezen utamon, hogy cselekedni kell!!!! Igeeen… csak most jöttem rá. :) Tudtam előtte is, csak persze nem akartam tudomást venni róla! Ezáltal az én próbálkozásaim is hamvában haltak el, mint sajnos a legtöbb embernek év elején! Pont erre találtam ki azt, hogy semmit nem kezdek hét-, hó-, vagy év elején! :) 

2016/2017 fordulóján is megvolt szerintem a fogadalom, bár akkor azért már év végétől „edzettem” magam lelkiekben és február végén, március elején neki is indultam az utamnak!  És ez most azóta is tart!!! :) Így ebben az évben nem fogadkoztam! ha csak nem annyit, hogy a megkezdett úton maradok!

2017 március 1-től mostanáig 16 kg mínusznál járok. Igen, szép szám, de még egy 20as van előttem! :) Szóval messze még a vég.
Én itt nem táplálkozási tanácsokat, meg egészségügyi dolgokat szeretnék javasolni, megválaszolni, tanácsolni, mert NEM VAGYOK ezekben a témákban szakértő!!! Ilyet ne is keressetek. Az alapok megvannak, mert valami alapján én is elindultam, de nyilván ez az örök életen át tartó fogyókúra, diáta, lemegy- feljön kombó, amiről sokat olvastam, és így van némi képem, de csak LAIKUS vagyok.
Amit itt szeretnék, hogy megírom az én „harcaimat”, sikereimet…  barátkozásomat  a futással! :)

A kuss és fuss „szlogen” az idei évem egyik futása.. ööö kocogása közben jött… magammal harcoltam, de aztán én győztem! :D

foto:wirecutter.com

Szóval erről szól ez a blog… remélem van akinek segít motivációban, vagy csak kikapcsol olvasás közben!

Ha nekem megy, akkor mindenkinek!

Szép napot! :)