Ott hagytam abba, hogy lefutottam életem első 2,37 km-t, majd 2 nappal később 200 méterrel többet! J Még az életemért küzdöttem menet közben, ahogy előtte, de nagyon jó érzés volt, hogy megcsináltam! :)

Ekkor még nem voltam szerelmes a futásba, de úgy voltam vele, hogy muszáj tovább mennem és bebizonyítani magamnak, hogy igen is megy ez nekem! Én is tudok futni, mert hát ki ne tudna? 2 láb kell hozzá, meg cipő…. (azóta természetesen, rájöttem, hogy nem annyira egyszerű ez a kimegyek és szaladok dolog, nem véletlenül vannak futó edzők is :) ) Persze a hobbifutáshoz nem gondoltam, hogy szükségem lenne rá. Elhatároztam, hogy amikor csak tudok, megyek futni és fokozatosan növelem a távot és feszegetem tovább a határaimat! Mivel még este sötét van, meg kutymákokkal is kell sétálni, nem, nem tudok velük futni, mert ketten vannak és hobbijuk, hogy minden egyes útjukba kerülő fűszálat alapos vizsgálat alá kell venni, minimum 2 percig, így a hétvégéket lőttem be. Szombat és vasárnap. A hét többi napján pedig tovább folytattam az otthoni HIIT edzésemet, pihenőnappal megspékelve természetesen.

fotó:vitals.lifehacker.com

Mivel nekem az agyam úgy működik, hogy mindig kell motiváció, mindig „át kell vernem”, futásnál pedig az kell, hogy tudjam, hogy hol a táv vége. Mert ugye ha az ember lánya nekiiramodik, az egy dolog hogy elfutok valameddig, de onnan haza is kell menni! :) Szóval belőttem magamnak hozzánk képest egy utcát, hogy odáig elfutok, aztán visszafelé meg tudok beletenni még mindenféle plusz részeket, cikázva a párhuzamos utcával. Ez ment így 1-2 hétig, utána viszont már úgy gondoltam, hogy tovább merészkedek. Egyszer csak azt vettem észre, hogy kimaxoltam az utcát! :) Eljutottam a végére. Itt meg is untam már azt a környéket. Korábban mondta nekem valaki, hogy ha egy bizonyos útvonalon futok oda- vissza, akkor az meglesz 5km.
Nekiveselkedtem és elfutottam az adott utcáig majd haza, de nem lett 5! Nem keseregtem, mert így is életem leghosszabb távját futottam le! De tudtam, hogy legközelebb hozzá kell még tennem egy kicsit, hogy átlépjem a bűvös 5000 métert! :) Volt azért itt is vari, hogy merre menjek, hogy jó legyen, de megtaláltam az utam!

Jelentem elértem! :) Hihetetlenül boldog és büszke voltam magamra! Tudom, van akinek ez a kisujjában van és nevetve lefutja, nekem nem! És nagy dolog számomra, még a mai napig is! Az időmre pontosan nem emlékszem, de akkor még szenvedtem is a méréssel rendesen.

Azt hiszem kb egy hónapig teszteltem az applikációkat!
Először Fitapp-ot használtam, majd kaptam egy Samsung Gear Fit 1 órát és itt kezdődött az őrület! :) A kettő mérő teljesen mást mutatott, mind távban, mind átlagsebességben. És nem csak minimális, hanem egész nagy, volt hogy majdnem 1 km-t csúsztak. Így elkezdtem a különböző app-oknak utánanézni, véleményeket olvasni. Volt Runtasctic, Endomondo. Valahogy egyik se tetszett igazán, így kaptam egy tippet a Map my Run alkalmazásra. Elkezdtem használni, még mindig mást mért az órám és az alkalmazás, de már nem volt akkora eltérés, így maradtam ennél, azóta is ezt használom és meg vagyok vele elégedve.

foto: shutterstock.com

Azt azért elmesélem, hogy hogyan is indult minden futásom. Volt hogy 2 app+ gear fit+ pulzusmérő óra… Szóval lementem ház elé, bemelegítés és akkor indulás: beüzemelni a gear fit-et, 2 app indítás és a pulzusmérő… mind ezek után telefon bepréselése tartóba, zene indít és így indultam el! Így mondjuk 30 mp-et mindig levontam az időmből! Közben nevetgéltem magamon, mert ha valaki kívülről lát, akkor tuti azt gondolja, hogy nem vagyok normális! :) De ezen kálváriák után ma már csak a Map my runt és a Gear Fit-et indítom el, meg persze a zenét! Így már kevésbé tűnök őrültnek! :)