Ott hagytam abba, hogy az őszi fellángolásom is tiszavirág életű volt, megint csak pár napig barátkoztunk és még nem ragadott magával az érzés, hogy húúú de jó futni! :)

Augusztus végén, csatlakoztam egy FB csoporthoz, nem futó csoport hanem életmódváltó. Itt ismertem meg, számomra ma már nagyon kedves embereket, akik felélesztették újra a motivációmat, folyamatosan „rúgdosnak”, hogy ha kicsit elakadnék és köztük volt egy ember, aki bár szintén kezdő, de annyira lelkesedett a futásért, hogy gondoltam miért ne? Újra nekiveselkedek….. ez 2017 decemberében történt, egészen pontosan 30-án. Még jó hogy nem volt igazi telünk!

Jó pár plusz kilóval korábban mindig hajnalban mentem ki az utcára, mert nem akartam senkivel se találkozni. Gondolom, vannak még rajtam kívül páran, akik így éreznek…. Az volt bennem, hogy tuti mindenki engem fog nézni, hogy mit akarok a bálna testemmel. Sajnos sok ember fejében biztos nem az fordul meg, hogy jó, ez igen… tesz magáért, dolgozik az egészségesebb énjén, hanem csak a negatívum, hogy mit akar ezzel a testtel, hogy gondolja, hogy így kijöhet futni…. Bár ugye ezt ki nem mondja neked senki, miközben elfutsz mellettük, de amilyen jó fej az agyunk, hát odaképzeli! :) Én is így voltam anno, aztán december 30-án délelőtt, unatkoztam otthon, gondoltam elindulok, megnézem mit tudok. A legutóbbi próbálkozásnál, gyaloglás- futás kombó ment… Most elhatároztam, hogy nem állok meg. Persze a távot is belőttem magamnak, mert mindig úgy voltam vele, hogy ok, hogy elfutok valameddig, tök jó, de onnan haza is kell menni! :)
Felöltöztem, kitaláltam, hogy az utcánkban elindulok és egy bizonyos utcáig elfutok, majd utána vissza, egy két cikkcakkal! Természetesen, mint a nagyok, beindítottam egy futóappot telefonomon. Visszaérve házunkhoz nagy meglepetésemre, 2,37 km.t mutatott! Annyira de annyira boldog voltam!!! Ez a táv több mint 5 kör egy 400 méteres pályán. Régen, mikor aktívan edzettem, ezek olyan alapfutások voltak- 5 kör- de nekem sose ment!!!! Talán 1x- 2x megcsináltam, de nem nagyon emlékszem. Szóval, hogy ezt a távot egyben lefutottam, annyira boldoggá tett, hogy nagyon!!!

Ezen felbuzdulva, úgy döntöttem, hogy akkor tovább próbálkozom a futással.
Következő napom január elseje volt. Mivel van otthon 2 kutyalányom, akik közül az egyik nagyon fél a durrogástól, így évek óta a szilveszteri program, hogy otthon vagyok a csajokkal és próbálom megnyugtatni akit kell. Ezért újév napján frissen és kipihenten indultam neki reggel 7-kor az előző futás bevett távján. Annyira jó volt, mert mindenki még a szilveszteri mulatságokat pihente ki, csend volt és nyugalom. Az első futás sikerei hatására, kicsit továbbmentem és vagy 200 méterrel többet futottam! :)

Szuper jó érzés volt! Büszke voltam magamra! Nyilván nem volt nagy táv, nyilván nem én vagyok a leggyorsabb, DE… túlléptem magamon, a korlátaimon, amikről azt hittem vannak, de kiderült, hogy csak a fejemben! J Kiléptem a komfort zónámból, hogy emberek között futottam, nem elbújva. Nem volt kifogás a tél, az eső, a hó… hanem mentem! 

Ekkor még nem voltam teljesen biztos abban, ami ezután jött…..