Szóval a futásom…

Ameddig „aktívan” sportoltam, akkor kellett futni, ahogy korábban már írtam róla. Nem ment, de csináltam, mint ahogy anno a suliban is.

Aztán mikor az aktívabb sportot abbahagytam még kevesebb szerep jutott a futásnak.

Aztán tavaly, szerintem súlyom csúcsán, mikor elkezdtem a váltást, a futásnak is nekiiramodtam. Mindezt úgy, hogy a szobabiciklin halódtam fél óra tekeréstől, ami nem volt túl intenzív. Tudtam én, hogy másfél- kettő évnyi sporttalanság megbosszulja magát, főleg, ha még sok sok plusz súly is rakódik az emberre, akkor a mozgás keserves.

Tudtam én, hogy nincs állóképességem, de hogy ennyire, azt nem gondoltam! :(

Mikor kitaláltam, hogy itt elég és változtatni kell, akkor az étkezés változtatásával kezdtem. Elhagytam a cukros dolgokat, édességet, nasikat, pék sütiket, mindent és egy saját magamnak beállított, korábban bevált rendszert követek majd és visszaépítem a mozgást. Fontos, hogy ami mondjuk 30 évesen működik, az 38 évesen már nem biztos! Erre is rájöttem, újabb változtatások.

Szóval még 2016 nyarán, szülinapomra kaptam egy szobabiciklit. Nem mondom, hogy fogas és porfogó lett, de azért túlzásba se vittem a használatát. Fellángolások voltak, de rendszeresség nem volt benne.

Talán novembertől indítottam el a változást apró lépésekkel. Mérlegen nem álltam, így nem tudom, hogy ez okozott-e valamit a súlyomban. A mozgásom pedig a napi kutyaséta volt.

Aztán elteltek az ünnepek, az év vége és 2017 február végén végre kattantam és azt mondtam álljunk neki végre, most aztán tényleg megmutatom és megcsinálom. (hányszor mondtam már ezt magamnak :O )

Neki is álltam másnap. Hajnalban, munka előtt keltem, először ¾ 5-kor, hogy tekerek egy fél órát és indulhat a nap. Ez ment egy hétig kb, aztán rájöttem, hogy ez nem elég. Negyed órával korábban keltem másnap és többet tekertem. Aztán 2 hét múlva már a bicikli sem tűnt elégnek, így youtube- ot bújva keresgettem tornákat és csak úgy rendszertelenül, hol ezt, hol azt csináltam. Amikor hétvége felé fáradtam, visszaültem bicajra és az volt a mozgás.

Ezt odáig fejlesztettem, hogy egy hónap múlva már 4:00- 4:10-kor keltem és edzettem, videóra és saját magam által összeállított gyakorlatsort csináltam kb 1 órát, attól függ, hogy tudtam-e időben ébredni vagy nem.

Itt jött először a gondolat a fejembe, hogy ki kellene próbálni a futást, mert tudtam, hogy mikor anno versenyre készültem és magamtól elmentem futni, mennyi mindenben segített.

foto:vox.com

Mivel korán reggel edzettem, így futni is korán mentem, mert nehogy már bárki is meglássa, ahogy a bálna testemet vonszolom. Beöltöztem, utca sötét, csak egy- két ember lézengett munkába, zene fülbe és nekiindultam. Nagyjából 2 lépéssel az indulás után, már ziháltam és minden bajom volt, de győzködtem magam, hogy legalább a patakig menjek el. Aztán hirtelen lett egy ember az utcán én meg kaptam az alkalmon és megálltam, mert jajj meglát, meg amúgy sem bírom, végre megmagyarázhatom a megállásomat…vagyis gyaloglásba csapott át a futásnak nem mondható mozgásom…. kb 300- 350 métert tettem meg egyben! Borzalmas volt… és ebben is az életemért küzdöttem! Elsétáltam a patakig, ott volt egy kb 100 méteres utcarész és ott futottam ilyen ingafutás jellegű valamit. Oda kocogás, vissza séta. Aztán hazafelé már nem is tudom, hogy kocogtam, vagy gyalogoltam. De baromira kiakadtam magamon, hogy hova jutottam…..