Hol is kezdjem?  A sztorim a szokásos… Világ életemben küzdöttem a súlyommal. Szó szerint, de inkább a súlyom okozta „démonokkal” az agyamban!
Természetesen engem is értek sérelmek a súlyom miatt gyerekkoromban, mind otthon, mint máshol. Sajnos ezek annyira belém ívódtak, hogy kb mostanáig nem sikerült feloldanom.  A rögeszmém: a súlyom miatt van ott az életem, ahol… mondhatni sehol! ja, azt nem mondtam, hogy 38 múltam. Szóval teljesen berögzült a fejemben, hogy csak akkor lehetek boldog és élhetek teljes életet, ha normál testalkatom lesz. Nyilván ez nem így van, de nálam ez a mai napig megvan. Volt, hogy nem akadályozott a súlyom, volt hogy igen. De mindezek tudatában SEM indultam neki az útnak. Nem fájt eléggé….

foto: goldenicons.com

Voltak természetesen próbálkozások ideig- óráig. Általában ha nem nagyon extrém hülyeséget találtam ki, akkor kb 3 hónapig bírtam. Általában fogytam 10- 12 kg, amivel nagyon nagyon megelégedtem és abbahagytam. Visszatértem a rég szokásokhoz és ezáltal a kilók is visszatértek hozzám. Aztán 1-2 év után újra nekiálltam, de nyilván akkor megint kb onnan indultam mint előtte. Ebben a körforgásban éltem, továbbra is ragaszkodva a rögeszmémhez. És miután ez a központi rög az agyamban, ez nálam az origo! Ha nem vagyok rendben a testemmel, magammal, akkor a világgal sem és ilyenkor a világ sem velem! Jött a rosszkedv, nem törődöm senkivel és semmivel. Nem, nem a világot okoltam a helyzetért, tudtam, hogy az én hibám, de…. nem fájt eléggé!
Nem csináltam magammal semmit és ráadásul én is beleestem azokba a hibákba, hogy új kapcsolat esetén, nanehogymárneegyekegyüttapasimmal, természetesen vacsi és hasonlók. Csoki ajándékok… Elengedtem magam, mert úgy éreztem, hogy akkor már nem kell foglalkozni ilyenekkel, pasi megvan és ennyi!

Legutóbbi kapcsolatom kezdetén is tudtam, hogy ez lesz, és próbáltam is ellenállni… hát nem sikerült! A kapcsolatom eléggé viharos, viszont arra nagyon jó, hogy irtó sok mindent tanulok benne magamról és ezáltal fejlődök!
Háhhh… feltaláltam a spanyolviaszt azon gondolatommal, hogy ha el akarok valamit érni az életben, azért tenni kell… méghozzá kőkeményen. Jóóó, nem kell nevetni, ezek szerint későn érő típus vagyok! :) De végre rájöttem, hogy ne a sült galambot várjam.

                                                               foto:moonglowlilly.deviantart.com

Gyötrődésem során nagyon sok „önfejlesztő” könyvet olvastam, erről már írtam egy másik blogban, amiben leírják, hogy hogyan legyél pozitív, hogyan találd meg magad, legyél szabad és boldog,  de azt nem írják le, hogy hogyan is tedd. De persze akkor azt hittem, hogy ha olvasok, leírom, sokat gondolok rá, majd jön a sült galamb és várom a csodát! :) egyik sem jött. :) Csak úgy tengtem- lengtem az életemben.

Még az sem tudott felrázni, hogy elvesztettem imádott hobbimat, hivatásomat… szintén a súlyom és az ebből adódó agy”betegségem” miatt. Erre persze csak nemrég jöttem rá, hogy mit vesztettem…

Kapcsolatomban átélt tanulás és fejlődés eredménye, hogy elkezdtem nem csak mentálisan, de fizikálisan is dolgozni magamon.